2014. október 6., hétfő

Neil Gaiman: Szerencsére a tej


Az elmúlt fél év úgy telt el, mint egy pillanat, tényleg. Húzós időszak volt a munka terén is, a filmblogba is rengeteg időt és energiát fektettem, a maradék kevés szabadidőmet pedig a konyhában töltöttem, így történhetett meg, hogy a hétvégén döbbenten álltam a könyvespolcom előtt a hegyekben állnak a rám váró könyveket nézve, mert hónapok óta csak szakácskönyveket olvasgattam (kaptam is az osztást a filmblogon az olvasóktól teljesen jogosan, hogy kezd beszűkülni a szóhasználatom). Az első szabadnapomon (amikor nem csak ájultan aludtam a fáradtságtól, hanem maradt egy kis energiám magamra) azonnal elkezdtem behozni a lemaradást, naná, hogy kedvenc íróm, Neil Gaiman nemrégiben megjelent alkotását vettem le először a könyvespolcról.
Apának lenni nem könnyű dolog (kérdezzék csak meg az enyémet, meg van áldva velem és a húgommal:-)). Ahelyett, hogy nyugodtan olvashatná az újságot, szembe kell néznie azzal a tragikus helyzettel, hogy kifogyott a hűtőből a tej (természetesen azért fajulhattak idáig a dolgok, mert anyukának hosszabb időre el kellett mennie munkaügyben otthonról és apukára maradt a ház és a gyerekek), és a szépreményű utódok nem tudnak reggelizni, mert ez ugyebár alapvető összetevője a zabpehelynek. Kötelességtudó apuka mi mást tehetne, összecihelődik és elindul a közeli boltba tejért. És csak nem akar visszajönni. Már kezdenek nagyon aggódni a gyerkőcök, amikor kicsit zavarodott állapotban, de előkerül a ház ura. Amikor rákérdeznek, hogy mégis mi tartotta vissza attól, hogy gyorsított ütemben térjen haza az éltető tejjel, elővezet nekik egy hihetetlenül csavaros történetet, amelyben akad léggömbön időutazó dinoszaurusz (egészen pontosan stegosaurus), pónik, Földet leigázni akaró giccsmániás izék, wámpírok, lila kerti törpék és megannyi fura szerzet...
Mese gyerekeknek Neil Gaiman módra, ennyi ez a kis könyv, nem több. De még ebben az éppen hogy felskiccelt ujjgyakorlatban is ott a zsenialitás, a jellegzetes stílus, a végtelen fantázia, az olvasmányos történet, az eredeti karakterek, a humor, és még az Univerzum is megmenekül mindannyiunk legnagyobb örömére. Nemcsak gyerekeknek nyújt kiváló szórakozást a történet, hanem felnőtteknek is, Gaiman-nál soha nem lehet tudni, hová fajul a történet, nagyon könnyen bele lehet feledkezni az olvasásba, képtelenség letenni a könyvet, az egyetlen probléma a vele az, hogy rövid, de sebaj, az Amerikai isteneknél majd behozzuk a lemaradást!
Skottie Young rajzai rengeteget adnak hozzá az élményhez, és még az utolsó oldalra is maradt poén, ki ne maradjon a megtekintése!

Vidám, könnyeden szórakoztató Gaiman - semmiség, mindenkinek ajánlom!

10/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése