Nem könnyű dolog felnőni. Nekem máig nem sikerült (bizonyos szempontból természetesen, mert ettől függetlenül jól működöm a mindennapokban, kézben tartom az életem, nincs szükségem pszichológusra, köszönöm!), és remélem soha nem vész ki belőlem a gyermeki naivitás, időnként szívesebben élek álomvilágban, mint a komor valóságban. Mert mit ér az élet fantázia, mesék, mítoszok és persze Neil Gaiman nélkül, aki megbízhatóan szállítja nekünk, gyermeklelkű felnőtteknek az éltető dózist mindezen elemekből.
Gaiman pályájának csúcsa mindenképpen az Amerikai istenek, az én személyes kedvencem a Sosehol, de szomorúan tapasztalom, hogy kedvenc íróm mostanában ráállt a magas színvonalú, de nem zseniális alkotásokra, mintha szándékosan takarékoskodna a tehetségével, nem ad bele apait-anyait. Nagyon reméltem, hogy ez a könyv majd változtat ezen a magamfajta rajongó számára gyászos tendencián, de sajnos azt kell mondanom, hogy nem így történt. Ettől még tökéletesen magába szippantott a történet, egyhuzamban olvastam végig a nem túl vaskos kötetet, faltam a betűket, halálra izgultam magam a főszereplőért, de a katarzis elmaradt-megint. És ez egy kicsit nagyon fáj.
Az író talán legszemélyesebb könyvét tarthatjuk a kezünkben, ezúttal nem a világot kell megmenteni, hanem "csak" egy hétéves kisfiú lelki üdve és élete forog kockán, aki te is lehetnél. És leszel is, mert egy idő után rájössz, hogy már a saját történetedet látod bele a misztikus leírásba, magad miatt aggódsz, nem azért a kisgyerekért. Mert tudod, hogy ezen a fázison te is átmentél, csak nem 7 éves korodban, és nem ennyire költőien, fantáziadúsan lépted át a felnőttkor küszöbét.
Letehetetlen könyv, a szokásos Gaiman színvonalon, profin megírva, azonban igazi teremtő erő hibádzik belőle, így marad egy kevés hiányérzet az olvasóban. De ettől még mindenkinek csak ajánlani tudom, jól sikerült, de sajnos nem felejthetetlen alkotásról van szó!
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése