Egy idősebb úr hosszú, mély álomból ébred. Döbbenten néz körül: a világ teljesen megváltozott, ő azonban ugyanaz maradt: Adolf Hitler. Az első találkozása a jelenkorral az alábbiak szerint alakul:
"- Hol van Bormann?
- Netom, nem ismerem a csávót.
- Életembe' nem hallottam a nevét.
- Milyen feje van?
- Mint egy birodalmi miniszternek, donnerwetter!"
Ezután egy focizó fiúhoz fordul:
"- Hitlerjugend Ronaldo! Merre van az utca?"
Erős kezdés, azonnal megragadja az olvasó figyelmét, aki kíváncsian kíséri figyelemmel, hogyan találja fel magát a jelenkori Németországban a Führer, a média segítségével hogyan hódítja meg újra a semmiből indulva az embereket. Mindenki azt hiszi, hogy egy színész, aki Hitlert játssza kiválóan, így bekerül egy tévéshowba, hatalmas sikert arat, az internet sztárja lesz, széles közönséghez eljutnak a gondolatai, félelmetesen gyorsan adaptálódik a modern korhoz, hiszen csak a technika változott, a tömegpszichózis lényege nem változott. Vajon újra sikerül a lehetetlen: uralomra tud jutni a Führer a mai Németországban?
Először a stílus ragadja magával az olvasót, habitustól függően csendben kuncog vagy hangosan nevet a zseniálisan jó szövegen, azonban a könyv közepe táján lassan rádöbben, hogy ez bizony egy politikai szatíra fantasztikus stílusbravúrba csomagolva. Bemutatja korunk médiafüggő társadalmát, a politika mocsarát, és rádöbbent arra, hogy mennyire befolyásolhatóak vagyunk.
Nem tökéletes a könyv, a befejezés sajnos elég laposra sikeredett, de összességében remek, régen szórakoztam ilyen jól, és gondolkodtam el ilyen komolyan a mondanivalón. Kötelező darab!
9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése