Egy újabb pipa a listán: Stephen King - Cujo
Huh, életem egyik legkiakasztóbb könyve volt. Szó szerint rettegtem olvasás közben - hiába, Mr. King nem véletlenül világhíres író.Tényleg olyan jól ír, amilyen a híre.
Miről is van szó? Egy édes kis buflák bernáthegyit (Cujo), megmar egy denevér. Ezzel nem is lenne gond, csakhogy a blöki nem volt beoltva veszettség ellen, ezért a blöki lassan bekattan. Hogy röviden összefoglaljam: szíjjelmarcangol több embert, egy fiú meghal (nem a kutyaharapás miatt, hanem mert Cujo miatt 2,5 napot tölt egy kocsiban a tűző napon), egy anya majdnem meghal (ő is a kocsiban volt a fiúval), Cujo a könyv végén elpusztul. Egészen pontosan az anyuka sz.rrá veri ez baseball ütővel.
Ami nagyon jól le van írva, és egyben hátborzongatóvá teszi az egészet, hogy mi játszódhat le szegény veszett kutyuli agyában, hogyan jut el a családszerető buflák kutyuli addig, hogy beszűkült aggyal az legyen az életcélja, hogy megölje a NŐt és a FIÚt, akik miatt olyan pocsékul érzi magát. Legalábbis szerinte miattuk.
Az anya harca a veszett kutyával (és szétesőfélben lévő házasságáért valamint a kiszáradófélben lévő fiáért) egyszerűen szívszorító. Nem akarom megtudni, milyen érzés lehet ennyire beszűkült világban élve csak a túlélésért harcolni. Fájt olvasni, de nem tudtam abbahagyni.
Kutyatartóknak nem nagyon ajánlom a könyvet, mert utána szerintem a kutyus minden morgására összerezzennek, az tuti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése