Az volt a titkos álmom, hogy én fogom megírni Neil Gaiman Sosehol című regényének magyar változatát. Lekéstem, megelőztek. László Zoltán könyve letehetetlen, és jóval több, mint egy szimpla fantasy.
Karsa Harlan itt él közöttünk, Budapesten. Nem mondhatnám, hogy izgalmas a munkája: egy hullaházban intézi az adminisztrációt. És emlékezetkiesései vannak. Egy este egy egészen jól indult randi után arra tér magához, hogy a lány - egy bizonyos Réka, aki kicsit beteges módon vonzódik a halálhoz - sehol, és ami még rosszabb, a kedvenc motorja is eltűnt. Hívja a rendőrséget, hogy bejelentse a lopást, meg is érkezik egy aktakukac, aki azonban teljesen értelmetlen dolgokról beszél neki, holmi Elhajlókról, meg ilyesmikről. Rövid úton megszabadul az alaktól, azonban hirtelen egy kedves lány tűnik fel az ajtajában, aki rászabadít egy gömböcöt felfalási célzattal. Aktakukac vissza, lányt rezzenéstelen arccal eltesz láb alól. És közben a szoba érdekesen átalakul. És ezzel kezdődnek a kalandok, amelyek olyannyira elfajulnak, hogy hétfejű sárkány, időeltolódások, óriás, kígyótestű nő, és hasonló mesebeli lények között kell megtalálnia a fiúnak a származása titkát, miközben egy valós és egy testetlen barátnő bonyolítja az életét egyszerre...
Zseniális a nyelvezet, izgalmas a történet, szárnyaló a fantázia. Az urban fantasy és a magyar népmesék valami egészen sajátos elegye, amelyben van jellemfejlődés, krimiszál, érzelmek, egy kis társadalomkritika, humor, minden, ami egy jó könyvhöz kell.
Jó tudni, hogy ilyen jó fiatal íróink vannak, mindenkinek csak ajánlani tudom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése