2013. augusztus 31., szombat

Diane Keaton: Játszd újra, Diane

 Diane Keaton egy antisztár: nem szexbomba, még csak nem is igazán jó színésznő, amit tud is magáról (műkedvelőnek tartja magát, nem művésznek), az egyéniségével hódit. 
Habár legendává vált a Woody Allen rendezte Annie Hall-ban (Oscar díjat is kapott érte), láthattuk a  még legendásabb Keresztapában, a nem kevésbé kultikus Vörösökben, vagy újabban az Elvált nők klubjában, illetve a Minden végzet nehéz című filmben Jack Nicholsonnal, mégsem lett belőle sohasem világsztár. 
Régen eltűnt a szemem elől, ezért kíváncsian vettem a kezembe önéletrajzi írását, amely meglepően jól sikerült. Nem átlagos biopic, az túl szimpla lenne Diane-tól, hanem egy párhuzamos életrajz. Édesanyja életét hasonlítja össze az övével, sokszor levelek alapján. Dorothy, Diane anyja egész életében háztartásbeli volt, majd miután felnevelte négy gyermekét, 40 évesen iratkozott be a főiskolára, és szerzett diplomát, majd írt (csak az asztalfióknak), és kollázsokat készített. Ennek a  rendkívüli asszonynak az volt legnagyobb tragédiája, hogy Alzheimer kórban szenvedett, 15 évig küzdött a betegséggel. Miközben az ő sorsát kísérhetjük figyelemmel, szinte mellékesen megtudjuk, hogyan vált egy fiatal színésznőből híres filmsztár. Átélhetjük a nagy szerelmeket Woody Allennel, Warren Beatty-vel, és Al Pacinoval. Nem, ne várjunk hálószobatitkokat, inkább azt érhetjük meg, hogy egy független, erős nő miért nem ment férjhez, és miután nem született gyermeke, miért fogadott örökbe 50 évesen egy kislányt, majd később egy kisfiút. 
Női sorsokat láthatunk finom eszközökkel,  egyszerűen, nagy szavak nélkül, és nem meglepő módon kiderül a  hollywoodi álomvilág mennyire felszínes és üres, mennyivel szebb, teljesebb életet él ennél egy egyszerű háziasszony, akinek a családja fontosabb a saját karrierjénél.
Szép, jó, őszinte könyv, mindenkinek ajánlom!

2013. augusztus 20., kedd

Anthony Horowitz: A Selyemház titka

Elsőfokú Sherlock Holmes függőségben szenvedek, és semmi esély sincs rá, hogy valaha ki fogom nőni. Az összes SH novellát többször elolvastam, most vettem meg angolul is, mert ha már úgyis fel kell turbózni az angolomat, legalább érezzem jól magam közben. Sir Arthur Conan Doyle világában otthon érzem magam, nem véletlenül a viktoriánus Anglia a kedvenc történelmi korom. A sors fintorának tartom, hogy bár voltam Londonban, az SH múzeumba nem jutottam el, ezt a hiányosságot záros határidőn belül pótolni fogom. A könyvjelzőmön, sőt, még az egérpadomon is SH képe található. 
Bár a Sherlock című BBC sorozatot nagyon szeretem (tantiluszi kínok között várom az októberben startoló harmadik évadot), és Benedict Cumberbatch a kedvenc színészem (nem, nem a Sherlock, hanem a Hawking és a Frankenstein miatt), mégis azt vallom, hogy az a Sherlock Holmes, akit Doyle megírt, Jeremy Brett volt és senki más, valamint az a tévésorozat az igazi, melyben ő játszotta a mesterdetektívet.
A fentiek után gondolom senkit nem lepek meg azzal, hogy nagyon kényes vagyok arra, hogy Doyle klasszikusán kívül milyen SH írásművet veszek a kezembe. Rengeteg az alacsony színvonalú epigon alkotás,  általában az első egy-két oldal után borzadva szoktam földhöz csapni őket. 
Anthony Horowitz könyvére azonban kíváncsi voltam. Az író több krimisorozathoz írt magas színvonalú forgatókönyvet, számos sikeres könyvet jegyez. Gondoltam, adok neki egy esélyt.
Nos, az első oldalak után kitűnt, hogy nagyon messze van Doyle színvonalától a könyv, azonban olyan profin volt megírva, hogy együltő helyemben elolvastam. 
Dr. Watson és a zseniális mesterdetektív ezúttal egy különleges esettel találja magát szemben. Mivel a doktor felesége, Mary rövid időre egy ismerőséhez utazott, ezért ellátogat barátjához a Baker Streetre. És naná, hogy egy bűnügy kellős közepébe csöppen a nagy páros. Egy gazdag műkereskedőt megfenyegetnek, eltűnik némi pénz és ékszer a házból. A nyomozás során egy fiatal fiúhoz vezetnek a szálak, akit megölnek és egy fehér selyemzsinórt kötnek a kezére. Nem kevés fordulat után kiderül, hogy egy bizonyos Selyemházban kell keresni a megoldás kulcsát, azonban ezúttal olyan magas körökbe vezetnek a szálak, hogy kedvenc Sherlockunkat gyilkosság vádjával börtönbe zárják, és meg akarják ölni. Vajon sikerül az arisztokrácia és a politika krémjének felülkerekednie a mesterdetektíven?
A könyv egy nagyon magas színvonalú krimi, hű Doyle stílusához, nyomokban még méltó is hozzá, de "csak" egy jól sikerült epigon alkotás, nem több. Hiányzik belőle a zsenialitás, a nyelvi lelemény, nem tudja fenntartani az intenzitást, ráadásul zavaróan elfogult, rajongói hangnemben beszél a mesterdetektívtől. Tudjuk, hogy zseni, nem ezt akarjuk hallgatni, hanem "látni", ahogy nyomoz! Nagyjából a könyv feléig tart a szufla, onnantól kezdve minden fordulat kiszámítható, ha nem is lesz unalmas a könyv, de igazán érdekes és eredeti sem. Egyszer érdemes elolvasni, mert tényleg jó krimi, de ne várjunk tőle teljes értékű SH élményt.

2013. augusztus 19., hétfő

Vass Virág: Ringass, Amadeus


Ritkán fordul elő velem, hogy hajnalban felkelek azért, hogy egy lányregényt kiolvassak, mert annyira kíváncsi vagyok a történetre. Most ez történt. Vagyis Vass Virág nagyon szórakoztató stílusban ír, a minőségi lektűr műfajában alkot.
Vajon mire utalhat a címben szereplő Amadeus? Nem, nem a híres zeneszerző korában játszódik a történet, az Amadeus egy esküvői ruha szalon neve, melyet Keszthelyi Bori vezet. Kiegyensúlyozott, mondhatni boldog életet él, jó férjjel, jó munkával és egy kamasz lánnyal. De aztán egy németországi esküvő szervezése közben váratlanul találkozik fiatalkori német szerelmével, és az régi érzelmek a Mozart stílusában tartott esküvőn zajló tánc közben újra felélednek. Hogy az élet ne legyen olyan egyszerű, nemcsak Borinak van családja, hanem Jonas is megnősült időközben, Arinát, egy török lányt vett el, akinek sorsa az ősök révén tragikus módon összefonódik Boriéval. Vajon a múlt erősebb, mint a jelen, újrakezdhetik a szerelmesek az életüket, annyi év után, együtt?
A regényben a múlt és a jelen együtt él, megismerhetjük a török ükanyát, akinek átka lesújtott a Keszhelyiekre, és generációkon keresztül hordozzák ezt a karmát. Különleges sorsokat, erős asszonyokat ismerünk meg, amíg végigszáguldunk a történelmen a századelőtől a berlini fal leomlásán keresztül a jelen Budapestjéig. A sorsok összefonódnak, a történet magával ragad, képtelenség letenni a könyvet. 
Szerelem, romantika, történelem, sors, élet, halál, egy sodró erejű szórakoztató regényben, ami nem mondható mélynek, azonban felszínesnek sem, kiválóan egyensúlyoz a szórakoztató és a minőségi irodalom határvonalán.
Mindenkinek ajánlom, érdemes elolvasni!

2013. augusztus 15., csütörtök

Papp Diána: Bodza Bisztró



A harmincas évei közepén mindenki elgondolkodik azon, hogy vajon jó irányba megy-e az élete. Vajon kockáztassuk meg az ismeretlent, vagy inkább maradjunk a biztonságos, ámde halálosan unalmas kis életünknél?(én is ebben a fázisban vagyok, és meg kell mondanom, nem könnyű kérdés ez).
Petra, a budapesti ügyfélszolgálati csoportvezető azt gondolja, rendben van az élete: jól fizető munkája van, bulizik, éli a gondtalan (és társtalan) életét. Aztán édesapja halála után el kell döntenie, mit kezdjen a kis étteremmel, amely apjának olyan fontos volt. Eredetileg csak azért megy el a faluba, ahol apja élt, hogy a szükséges dolgokat rendezze, azonban számára is váratlan módon elkezdi jól érezni magát ebben a számára teljesen idegen környezetben, amelyben nem kis szerepe van Palinak, az étterem pincérének, aki egyáltalán nem nagymenő fővárosi ficsúr, viszont rendes, kedves, megbízható, és egyáltalán nem utolsó sorban istenien főz (ami Petráról természetesen nem mondható el). Vajon feladja kényelmes életét a fővárosi lány és új életet kezd vidéken?
Papp Diána könyvét együltő helyemben elolvastam, mert nagyon szórakoztató és jó stílusban ír. Nem mondanám, hogy túlságosan mélyenszántó a mű, de nem is ez a célja, ez egy habos-babos modern lányregény, annak viszont nagyon jó. A szórakoztatáson túl azért nem túl zavaró módon nem kevés társadalomkritika is található a könyvben, és elgondolkodhatunk azon, hogy egy bizonyos életkor után milyen értékek fontosak az életben.
Habkönnyű nyári olvasmány, profin megírt történet, tökéletes kikapcsolódás. Mindenkinek ajánlom!

2013. augusztus 1., csütörtök

Mr. Darcy, ó, Mr. Darcy

Jane Austen: Büszkeség és balítélet

Jane Austen és a Bronte nővérek az egyik kedven íróim, pedig ha valamit el lehet mondani a műveikről az az, hogy nem sok minden történik bennük. Jellemzően van egy leány, a huszas évei elején vagy a tizes éve végén, többnyire egy paplakban lakik, vagy rokona egy papnak, szegény, esélye sincs megházasodni, meló nuku, elvégre abban a korban nem volt szokás, hogy dolgoznak a nők – legalábbis az úrinők.
Mégis imádom, amiket írnak, teljesen elrepítenek a saját korukba, beleélem magam a férjfogás fontos feladatába, a mai szemmel finomkodónak tűnő mondatok sem zavarnak, sőt!
És persze ebben a könyvben ott van MR. DARCY, akit az is ismer, aki még nem olvasta a könyvet, hiszen Bridget Jones is utána epekedik, azt a filmet pedig minden élő ember legalább egyszer látta! (Itt kell megjegyeznem, hogy a filma azon ritkák egyike, ahol a szinkron fényévekkel jobb, mint az eredeti szöveg.)
No de mi is történik ebben a műben? Adott egy család (Benneték), 5 lány, apa, anya (aki nem kicsit idegesítő és felszínes), egy ház, amelyben csak az apa haláláig élhetnek, utána mindenkinek sipirc. Új nemesember érkezik a városba, persze mindenki le akar csapni rá (Mr. Bingley), de neki mit tesz isten, pont főhősnőnk (Elizabeth) nővére (Jane) tetszik meg. A fess fiatalember tiszteletére rendezett bálon feltűnik Mr. Darcy is, aki meglehetősen kellemetlen, fennhéjázó, mai szóval tenyérbemászó figura.
Kicsit összefoglalom, mi történik ezután, amolyan teleregényesen: mielőtt a két fiatal megvallaná egymásnak, hogy szerelmesek, a pasi lelép, magyarázat nélkül otthnagyva a leányt. Darcy kellemetlenkedik, Elizabeth-et ez nem érdekli. Telik-múlik az idő, az a pletyó járja, hogy Bingley nősül és persze nem Jane-t veszi el. Jane kiakad, elutazik felejteni. Bingley nővérei keverik a kakit, el akarják érni, hogy a tesójuk mást vegyen el, mint Jane-t. Elizabeth megtudja, hogy Darcy is benne van a keverésben – az ok a lány családjának mivolta. Elizabeth-et 2en is megkérik (Mr. Collins, aki még Darcy-nál is nagyképűbb és fárasztóbb; és maga Darcy), de a lány mindkettőt kikosarazza. Ezért az anyja szinte kitagadja, de persze nem. 1-2 ember belép a történetbe, kiderül, hogy Darcy nem is mocsok, sőt. És természetesen happy end, Jane összeházasodik Bingley-vel, Elizabeth Darcy-val.

Mint szinte minden klasszikust, ezt is többször megfilmesítették, de szerintem 2 emelkedik ki ezek közül: a Kiera Knightly főszereplésével készült film, és természetesen a BBC mninsorozata, amiben Colin Firth játssza Mr. Darcy-t.