"Gyere Egérke, gyere kicsi lány!"
Ez a mondat az első emlékem az olimpiákról. Vitray Tamás szavai összeforrtak Egér aranyérmével.
Mióta az eszemet tudom, mindig élőben közvetítették az olimpiákat a tévében. A riporterek nagyon sokat tudnak adni vagy elvenni az éremszerzés élményéhez, a verseny izgalmához. Többek, mint egy szurkoló, de kevesebbek, mint egy sportoló. Ráadásul mindenkinek megvan a saját egyénisége.
Én még nem éltem, amikor Szepesi Gyuri bácsi közvetítette az olimpiákat, a Vitray-éra végére már emlékszem, mára a világ megváltozott, sok a tévécsatorna, sok a riporter, lehet választani.
Az olimpia mindig különleges élmény, nem lehet más sporteseményhez hasonlítani. Szerintem velem együtt mindenki emlékszik, mit csinált akkor, amikor Athénban először nyert a vízipóló csapat (végigszambáztam a házat, mit csináltam volna?), gondolom, nem csak nálunk zúgott a "húzz bele Attila, meglesz ez!" Vajda Attila versenyénél, a kajakos lányoknál az "indítsátok már azt a hajót, mire vártok", "Krisztián, ne hozd már ránk a frászt" Berki Krisztián elődöntős kisebb hibájánál, "Dani, még egy tempót" Gyurta Daninál, "az Áronnál uncsibb döntőt még nem láttam" Szilágyi Áronnál, de folytathatnám napestig a példákat. Ilyenkor a versenyző és a szurkolók együtt lélegeznek, együtt dobban a szívük (emlékeztek a férfi kézisek meccseire? hányszor haltunk meg és támadtunk fel újra együtt?). Aztán az olimpia véget ér, az aranyérmesek hősök lesznek, és újabb négy évet kell várni arra, hogy ez a rendkívüli állapot bekövetkezzen. Helyesebben már csak hármat, mert ugye 2016 és Rio nemsokára itt van..
A könyvet lapozgatva újra átélhetjük azokat az élményeket, amelyekre emlékszünk, kíváncsian olvashatunk a régi idők nagy bajnokairól. Nagyon jó az a szerkesztési elv, hogy először adnak egy rövid összefoglalót az olimpia eseményeiről, majd a legemlékezetesebb aranyérem közvetítésének leírása következik, ezután a bajnokok mesélnek, majd a riporterek emlékezése következik az aranyérem közvetítéséről. A fejezet végén pedig a sportoló pályafutásának összefoglalása található.
Nagyon szép és tartalmas könyv, érdemes elolvasni, egyrészt mert nagyon jó érzés a hőseinkre emlékezni, másrészt pedig kicsit be lehet pillantani a kulisszák mögé.
Jaj, de messze van még Rió..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése