Megígértem magamnak, hogy ha idén Ang Lee megnyeri az Oscart a Pi életéért, rászánom magam, és megnézem a Túl a barátságont (2006-ben ezért kapta első Oscarját a kiváló rendező).
Oscar megnyerve, feladat adva, teljesítve. Mit mondhatnék: remekmű, még mindig a film hatása alatt vagyok, olyan erős mondanivalója van.Egy dráma ugyanis alapvetően nem szórakoztat, hanem tanít, nevel, szembesít, tükröt tart, és ha jó, akkor nem túl kíméletesen teszi ezt.
A médiának köszönhetően mindenkinek az maradt meg a fejében, hogy ez a film meleg cowboyokról szól. Nos, a felszínen tényleg, de Ang Lee rendezői ereje mindig is a lelki finomságok költői erejű megmutatásában mutatkozott meg, és ez most sincs másként.
A 60-as évek vidéki Amerikájában vagyunk. Adva van két fiatal cowboy Ennis (Heath Ledger) és Jack (Jake Gyllenhaal), akik elvállalnak egy idénymunkát a Brokeback Mountain hegyeiben. A birkapásztorkodás közben jó barátok lesznek, majd egy vihar sokkal közelebb sodorja őket egymáshoz..Van néhány szép napjuk, azonban az idény végén búcsút intenek egymásnak. Eltelik néhány év, mindketten megnősülnek, Ennisnek már gyerekei is vannak, azonban a barátinak gondolt látogatás során újra elszabadulnak a szenvedélyek. Jack szeretné, ha együtt folytatnák, azonban Ennis nem vállalja fel a kapcsolatukat, mivel gyermekkorában látta, hogy milyen sors jut annak, aki azonos nemű partnerrel éli az életét (a falubeliek megölték őket). Így marad nekik az évi néhány nap "horgászat" a hegyekben. Közben Ennis felesége rájön, hogy Ennis egy másik férfit szeret, ezért elválnak. Jack ekkor még egyszer kéri Ennis, hogy éljenek együtt, de Ennis hajthatatlan, inkább egyedül él, nem akarja, hogy megöljék. Ez a sors végül Jacknek jut, aki egy másik férfivel telepszik le a szülei közelében lévő farmon, ámde "balesetet szenved". Ennisnek maradnak az emlékek, és az örök magány.
Aki szaftos erotikus jelentekre számít, az csalódni fog, Ang Lee csupán jelzésértékűen ábrázolja a fiúk szerelmi életét, a hangsúly az érzelmeken, az elfojtáson, a kirekesztettségen van. Nem véletlenül kapott Oscar-díjat a forgatókönyvíró is, mesterien van felépítve a dráma szerkezete, fokozatosan bontakozik ki a cselekmény, az intenzitás végig működik, nincs holtidő, a film nem engedi kizökkenni a nézőt. Nem beszélnek túl sokat a filmben, a ki nem mondott szavak, a néha tétova mozdulatok, a színészek tekintete rejtik az igazi drámai erőt. Az operatőri munka varázslatos akkor is, ha a hegyvidék szépségeit (és a cowboy lét nehézségeit), illetve akkor is, ha a városi élet szürkeségét (és a családi élet reménytelenségét) mutatja be.
A film legnagyobb erőssége a két főszereplő: Heath Ledger lenyűgözően jó, finoman, minden túlzás nélkül mutatja be az egyszerű vidéki fiú drámáját, aki nem meri felvállalni, illetve nem tudja kimutatni az érzelmeit, ezért magára marad. Nagy kár, hogy a kábítószer erősebb volt Ledgernél, Jack Nicholson méltó utódját veszítettük el benne, és ezt nem a Batman Joker szerepének azonossága miatt mondom. Jake Gyllenhall szintén nagyon jól ábrázolja az érzelmileg túlfűtött Jacket, azonban Ledger egy klasszissal jobb nála. A mellékszereplők között feltűnik Anna Hathaway (közel sem volt még Oscar-díjas formában, korrekten megoldotta a szerepét, de semmi különös) és Michelle Williams (kiemelkedően jól játssza Ennis feleségét, fáj látni, hogy szenved, és próbálja egyben tartja a családot) is.
Bátor, szép és szomorú film, katarzis a köbön!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése