Rejtő Jenő: A láthatalan légió

Rejtő Jenő nem mindennapi figurája a magyar irodalomnak. A ponyvaregény nagymestere volt ő, a pesti vagány, aki 19 éves korában elindult világot látni, melynek során Marseille-ben jelentkezett a francia idegenlégióba, de a kimerítő szolgálat hamar megtörte, és az ezredorvos egészségügyi okokból leszerelte (van olyan vélekedés is, mely szerint megvesztegette az orvost, és olyan is, hogy nem leszerelték, hanem egyszerűen megszökött). Ezután kisebb-nagyobb kitérőkkel visszatért Budapestre.

Megélhetési okokból kezdett ponyvaregényeket írni P. Howard néven, melyek hatalmas sikert arattak. A második világháborúban, munkaszolgálatosként halt meg Oroszországban.

Én magam egyetlen Rejtő Jenő könyvet sem olvastam, viszont a Korcsmáros Pál által a műveiből készített képregényekért mindig is rajongtam. Nemrégiben indította útjára egy kiadó a képregények felújított kiadását, ennek keretében jelent meg A Láthatatlan Légió c. képregénykönyv.

A szaharai sivatagban legendák terjednek A Láthatatlan Légióról: a torreádorindulóra furcsa egyenruhában menetelő légió vezetője egy konflison utazik, tűzoltó egyenruhában, és kifogástalan udvariassággal elegyedik szóba az útjába került katonákkal: "Van szerencsém. Ha szabad érdeklődnöm, mit művelnek itt az urak, ebben a hőségben? Láthatja. Éppen szomjan halunk. Á, csakugyan? Sivatagi kaland, érdekes, érdekes. nem innának valamit, Sört, bort, whiskyt? Jégbe hűtve vagy csak úgy?"

És ebben a stílusban folytatódnak az angol lord kalandjai, akit halálosan megsértenek, ezért hadsereggel indul elégtételt venni Afrikába. A történet lényegtelen, a hihetetlenül szórakoztató szöveget nagyon jól kiegészíti a képregény, habkönnyű, felhőtlen szórakozást nyújt az olvasónak. Mindenkinek ajánlom!