Néhány évvel ezelőtt mint mindenki, én is Avatár lázban égtem. Halálosan fel voltam háborodva, amikor a rendezői Oscart nem az Avatár, hanem A bombák földjén c. film kapta meg. Nem is voltam hajlandó megnézni. Mostanáig. A véleményem: a díjosztóknak teljesen igazuk volt! Ez a film nemcsak a szemnek kedves, mint az Avatár, hanem a szívig, a lélekig is elér. Pedig nincs benne semmi romantika, egy irtó kemény és brutálisan őszinte akciófilm.
Irakban járunk. Az amerikai csapatok egy aknamező kellős közepén élik mindennapi életüket. A film elején Guy Pierce nagy elánnal hatástalanít egy bombát, azonban egy katonatársa hibája miatt egy szépen megkomponált jelenetben látványosan halálát leli. Új bombaszakértőre van szüksége a seregnek, aki hamarosan meg is érkezik Jeremy Renner személyében. Laza a fiú, amivel az agyára megy a kollégáinak, de vérprofi, és bátor. Hamar kivívja társai elismerését, összecsiszolódik a csapat, azonban a dolgok hirtelen rosszra fordulnak: az ellen élő bombát készít Jeremy kis iraki barátjából, erre kicsit elborul az agya, és önbíráskodni kezd néhány katonatársával egyetemben..
A film forgatókönyvírója valóban harcolt Irakban, és minden hősi pátosz nélkül, brutális egyszerűséggel és őszinteséggel mutatja be a katonák mindennapi életét a harcmezőn. A párbeszédek teljesen élethűek, olyan légkört teremt a film, mintha mi is ott lennénk a fiúkkal a helyszínen. Végig fenntartja az intenzitást, jól adagolja az akciójeleneteket és a lelki történések bemutatását.
Az ismert színészek (Guy Pierce, Ralph Fiennes) néhány nagyon jól megírt jelenet után hősi halált halnak, ezért nyugodtan szurkolhatunk a többieknek, hogy túléljék a földi poklot. Jeremy Renner nagyon jó választás volt: vagány, a társaiért tűzbe megy, ugyanakkor hitelesen mutatja be, hogyan jut el a nihiltől a teljes kiborulás határáig. Nem hősöket látunk, hanem átlagos katonákat, akik számolják a napokat, amíg hazamehetnek, nem mindig döntenek jól, cél a túlélés, nem a hősies helytállás.
Méltán járt a rendezői mellett a forgatókönyvírói Oscar is. Ezt a kategóriát mindig lebecsülik, pedig jó forgatókönyv nélkül nincs jó film! Nem véletlen, hogy a Mark Boal és Kathryn Bigelow páros készítette a Zero Dark Thirtyt is, ami elsősorban politikai okok miatt nem szerepelt úgy az idei Oscaron, mint ahogy várták.
A film végén nincs happy end: Jeremy hazatér a családjához, de nem találja a helyét a civil életben, ezért visszamegy a harcmezőre. Mert a háború drog. Adj békét, Uram!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése