2012. december 1., szombat

Stieg Larsson: A lány, aki a tűzzel játszik

Az első találkozásom Lisbeth Salanderrel sokkoló volt. Az unokatesómmal moziba mentünk, valami lájtos lányos filmet akartunk megnézni, és mivel nem tudtuk, hogy mi az A tetovált lány, beültünk rá egy szép hétvégi délutánon. Az első kikötözéssel súlyosbított erőszaknál rájöttünk, hogy erre nem voltunk felkészülve..Csak azért nem mentem ki a moziból, mert egyszerűen annyira ledöbbentem, hogy meg sem tudtam mozdulni. Az első sokk után szerencsére rájöttünk, hogy ez egy jó krimi, ezért maradtunk, és azt kell mondjam, hogy egy nagyon jó filmet láttunk, de a brutalitása rémisztő volt. Rooney Mara és Daniel Craig nagyon jók voltak (bár továbbra is fenntartom, hogy Daniel egy erősen közepes színész, de ez a film nagyon feküdt neki), nagy örömömre Christopher Plummert is újra láthattam a filmvásznon. Mint megtudtam, a film egy remake, van egy skandináv eredetije is, ami sokkal brutálisabb, talán érhető módon nem voltam kíváncsi rá.
A svéd író, Stieg Larsson művei sikerét nem érte meg: első regénye, a A tetovált lány (Män som hatar kvinnor) címmel 2005-ben, kilenc hónappal halála után jelent meg, és azonnal sikert aratott. Folytatása, a A lány, aki a tűzzel játszik (Flickan som lekte med elden) 2006-ban szintén rendkívül népszerűnek bizonyult. Regényeit nyolc nyelvre fordították le. 2007-ben jelent meg harmadik és egyben utolsó befejezett regénye, a A Kártyavár összedől (Luftslottet som sprängdes). Larsson eredetileg tíz kötetet tervezett főszereplői, Mikael Blomkvist és Lisbeth Salander szereplésével. A három megjelent kötetet Millennium-trilógia összefoglaló néven említik.
Most éreztem magam elég erősnek ahhoz, hogy elolvassam a második kötetet, kíváncsi voltam, mi történt azzal az őrült lánnyal. Nos, kicsit szelídült, de olyan sokat nem, megszabadult egy tetkótól, azért maradt rajta éppen elég. Éppen próbálja rendbe tenni az életét, de természetesen belekeveredik egy dupla gyilkosságba, az egész média rászáll, űzött vad lesz, a rendőrség teljes erővel keresi. Miközben próbál menekülni az üldözői elől, ő maga is nyomozásba kezd (mondtam már, hogy amúgy civilben egy zseniális hacker a kiscsaj?), amelyben Blomkvist is segítségére van. A nyomozás közben borzalmas családi titkok derülnek ki Lisbeth Salander életéből..
A brutalitás maradt (erőszak erőszak hátán, sokkolóan naturális leírásokkal), ezért gyengébb idegzetűeknek nem való, de ha ezen túl tudunk lépni, akkor egy jól felépített krimihez lesz szerencsénk. Ezúttal megismerhetjük Salander emberi oldalát, egyre rokonszenvesebb lesz (na, azért ezt ahhoz képest kell érteni, amit az első rész után gondoltunk róla..), sőt egyre coolabb. Mikor a 150 centijével és a 40 kilójával egy szál magában beszól két egyáltalán nem szelíd motorosnak, akiket azért küldtek, hogy megöljék őt, majd eltángálja őket, hát azért az nem semmi..
A könyv nagy hátránya szerintem az, hogy túl sok mindent akar elmondani, a sok leírásban valahol elvész a sodró lendület, ami az első részben megvolt. A könyv eleje és a vége nagyon jól van megírva, de a közepe valahogy nagyon vontatott. Borzasztó a skandináv nihil: mindenki alkoholista, senkinek sincs rendben az élete, a boldogság nyomokban sem található meg, depresszió, szorongás, brutalitás mindenütt. Lehangoló..
Én komolyan elkezdtem Salandernek drukkolni, alig várom a harmadik kötetet, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a történet vége. De utána végeztem a skandináv krimikkel, az biztos! Valóban újdonságot jelentenek a krimi műfajában, és valóban egyre brutálisabb lesz a világ, ami körülvesz bennünket, és ezt tükrözik vissza, de én nem hiszem, nem hihetem, hogy ez lenne a krimi új útja, szerintem néhány év, és lecseng ez a hullám, mert az embereknek remény és hit kell, nem apokalipszis és nihil.
Amúgy nem csodálom, hogy Hollywoodban A tetovált lány hatalmas sikere után még nem szánták rá magukat a folytatásra, mert nem tudnak egy épkézláb forgatókönyvet írni a történetből. Azért, ha mégis elkészül a film, egyszer megnézem. De többször nem. Ahogy ezt a könyvet sem fogom még egyszer elolvasni. Nem vagyok szívbajos típus, szeretem a műfaji kísérleteket, de ez nekem egyszerűen túl brutál.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése