Jó ideje már, hogy a Vam Design Centerben megnéztem az agyaghadsereget. Lenyűgöző volt a látvány, még kis léptékben is. Egy ősi kultúra lép elő velük a történelem homályából, hihetetlen, hogy mire voltak képesek egykor régen a kínai művészek. Kínában találták fel például a kengyelt, a vízórát, a porcelánt, az iránytűt. Ja igen, és ők fúrtak először olajat. Sokáig lehetne sorolni a tudomány és a művészet csodáit, egy nagy birodalom nagy alkotásait. Igen, birodalom, hiszen Kínában 221 óta a császárság volt az államforma. (A császárság végóráját és az új Kína megszületését nagyon hatásosan mutatja be Bertolucci Az utolsó császár című filmje, történelemrajongóknak kötelező mű!). Sok császár volt a történelem során, de "a" császár, a sorban az első, Csen Si volt. Nem volt nagy államférfi, dehogy, egy despota katona volt, de ő egyesítette Kínát, ő hozta létre a birodalmat. Az ő síremlékét őrizték az agyagkatonák. A sír valahol a katonák közelében, egy domb belsejében található, ha nagyon akarnák, megtalálhatnák, de érdekes módon a kínaiak nem nagyon forszírozzák a dolgot. Ők tudják, miért, ez egy másik kultúra, tartsuk tiszteletben a döntésüket.
Ezek lennének a történelmi tények. Na most a kérdés az, hogyan lehet tálalni az amerikai könyvolvasóknak a fentieket? Egyszerűen. Végy egy nyugalmazott titkosügynököt (na nem, James Bondot, ő angol, hanem egy igazi G.I. Joe-t, aki túl a negyvenen is simán kenterbe ver mindenkit, soha nem téveszti el a célt, ő maga a tökéletes katona), egy egzotikus szépségű történészt, aki természetesen G.I. Jane is (a szerszámíj a kedvenc fegyvere, de a pisztollyal is jól bánik), és egy kínai hatalomátvételi problémát. Ez akár lehetne egy Z kategóriás ponyvaregény is, de nem az. Steve Berry eredeti foglalkozása történészprofesszor, tehát a történelmi ismeretei megkérdőjelezhetetlenek, és azért ő a történelmi regények királya Amerikában, mert nagyon hatásosan tudja vegyíteni a történelmi tényeket az akciófilmes elemekkel. Két action között nagyon sok mindent megtudunk Kínáról, történelméről, kultúrájáról.
Minőségi ponyvairodalom ez, amit nem kell lebecsülni, én nagyon jól szórakoztam rajta. A kedvencem az, hogy a könyv végén az író részletesen leírja, hogy mi a regényben a valós tény, és mi a fikció. Történelmi ismeretterjesztés amerikai módra. Felszínes, igen, hatásvadász, igen, de egyszer jó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése